Üdvözlöm a www.koraifejlesztes.com honlapján

Az elmúlt 8 évben számtalan elbizonytalanodott, kétségbeesett Édesanya keresett fel aggodalmával, kérdéseivel.
Előfordult, hogy nem volt kihez fordulni, nem kaptak teljes körű, számukra megnyugtató, kimerítő választ problémáikra.
Szerencsére a problémák túlnyomó részére sikerült megoldást találni, volt azonban néhány kirívó eset, amelynek nem feltétlen kellett volna úgy végződnie, ahogyan az történt.
Ezért is határoztam el, hogy létrehozom ezt az oldalt, hisz 5 év alatt megbizonyosodhattam arról, hiánypótló szerepet tölthet be minden bizonytalan, kérdésekkel küszködő szülő számára.


Egy családban talán a legnagyobb esemény, ha gyermek születik.
Legtöbb esetben ez az öröm a baba cseperedésével arányosan nő, azonban vannak családok, akik életét felhők árnyékolják be mikor kiderül, az ő gyermekünk fejlődésében valami eltérés tapasztalható. Gyakran a szülőknek tűnik fel valami, van mikor a védőnő, gyermekorvos szembesíti őket a szomorú valósággal.


Ilyenkor versenyfutás kezdődik az idővel, a létező legszélesebb körben történő közvélemény kutatás, címek, terápiák, fejlesztési lehetőségek begyűjtése, ami teljesen elfogadott, érthető a szülő részéről.
Számtalan terápiás lehetőség adott, amely közül nehéz kiválasztani azt, ami időbeosztásunknak, pénztárcánknak, gyermekünk fejlődésének szempontjából a legmegfelelőbb lehet.
Ilyenkor biztos, ami biztos alapon egyszerre több lehetőséget párhuzamosan igénybe véve próbáljuk menteni a menthetőt, aminek aztán általában nem lesz olyan látványos eredménye, mint amilyenre számítunk, vagy amit várnánk időráfordítás arányában.


S akkor még nem vettük figyelembe a lehető leglényegesebb tényezőt, a gyermeket. Hisz legtöbb esetben nem hozzánk igazítják az időpontokat és nem foglalkoznak vele, ha a baba alvásidejét, etetés időpontját, pihenésre fordított időt figyelmen kívül hagyva rendelik be terápiára.
Persze egyértelmű, s nem is várható, hogy a fejlesztő központok hozzánk igazítsák időbeosztásukat, mivel ez képtelenség annyi baba esetében. S itt, ezen a ponton alakul ki az ördögi kör, amiből lelkiismeretünk miatt nem akarunk kiszállni, viszont a folytatás egyben olyan elfoglaltságot ró a családra, amit nehéz hosszabb ideig folytatni.


Eddigi tapasztalataim alapján egy gyermeknél 3 életkori szakaszban válik leginkább megfigyelhetővé, ha esetlegesen eltérő fejlődést mutat valamely területen.
   - élete első évében, amikor a nagymozgásoknál tapasztalható eltérés / jelzés értékű információ lehet       az izomtónusban érzékelhető eltérés /
   - 2 éves kor körül, amikor a kifejező nyelvi készség területén figyelhető meg stagnálás / az addig            hangokat hallató gyermek nem fejlődik tovább beszéd területén, leragad a hangutánzó, 1-2                   szótagra kiterjedő ismétléseknél / Legtöbb autisztikus, és autista gyermek esetében ezt                    tapasztaltam.
   - 5-6 éves kor környékén / itt már egyértelműen kitűnik, hogy a gyermek mintha más lenne, mint a          többiek, azonban ez az eltérés korántsem biztos, hogy szellemi területen mutatkozik. Nagyon sok      esetben az eltérés oka magatartásbeli, beilleszkedési probléma, nyugtalanság, képtelen egy                helyben ülni pár percnél tovább, agresszivitás /


Nagyon sok esetben ilyenkor jelentkezik a kétségbeesett szülő. Képtelen elfogadni, hogy az Ő gyermeke „kilóg” a sorból, értetlenül áll a Bizottság határozata előtt, amely „iskolaéretlenné” nyilvánította csemetéjét. Első reakcióként a tagadás figyelhető meg. A mi gyerekünk nem igaz, hogy butább a csoporttársaknál. Holott egyáltalán nem biztos, hogy ilyen jellegű az eltérés. Szinte valamennyi esetben megfigyelhető, valamely visszamaradt primitív reflex megléte, amely kihatással lehet az iskolai teljesítményekre, és szintén kimagasló azon esetek száma, amikor valamely mozgásforma kimaradásával kell szembesülnünk, mint a kúszás, mászás.


A megkésett fejlődést mutató óvodásoknál általában elkezdődik a „fejlesztés”, ahol tisztelet a kivételnek olyan dolgokat kérnek számon a gyermektől, amit nem tud. Ha nehezen megy a gyöngyfűzés, akkor gyakorolja, ha nem tud rajzolni, akkor szintén leghatékonyabb a gyakorlás… és sorolhatnánk. Úgy gondolom, mindannyiunknak vannak erre vonatkozó tapasztalatai.
E módszer eredményeit tekintve igen megkérdőjelezhető, arról nem beszélve, mit él át az a gyermek, akit heti szinten több alkalommal visznek el - szülő teljes körű kirekesztésével- ilyen foglalkozásra, és ahol sorozatos kudarcokat kell átélnie, mert képtelen a feladatok elvégzésére.


Személyes tapasztalatom is van, amit megosztanék a Tisztelt Olvasóval, ami egyértelműen alátámasztja a fent leírtakat.
Kislányom 3 évesen annak rendje-módja szerint óvodába került. Az első napot megelőzte egy összevont szülői értekezlet, ahol minden szépet, jót hallhattunk az ovi működéséről, óvó nénik-szülők kapcsolatának fontosságáról, gyerekek fejlődésének nyomon követéséről.
Megtudtuk, hogy minden ovisról külön naplót vezetnek, meghatározott időközönként felmérik őket és ennek eredményét szigorúan vezetik a gyerek külön bejáratú mappájában.
Sőt, nagyon szigorú napi beosztás szerint telik a tanév, a tanterv megtekinthető, nyilvános. Minden annyira gyerekbarátnak, idillinek tűnt, valóban olyan hatást keltett, mintha a gyerekek körül forogna a világ az óvó nénik és az anyukák összefogó támogatásával.


Ebben a tudatban hordtam kislányom már legalább 2 évig oda, mikor egy szokásos szülői értekezleten ismét előkerültek ezek a témák.
Kapva kaptam az alkalmon, s jeleztem én így ennyi idő elteltével igenis szeretném látni az úgynevezett felmérések eredményeit, ami kislányomról, kislányaimról készült, ugyanis ekkor már mindkét gyermekem ebbe az óvodába járt. A döbbenet kiült az arcokra, hosszú magyarázkodás kezdődött és végül azt a választ kaptam, hogy ezt belső használatra készítik, nem pedig szülőknek.
Ezen persze felháborodtam, hiszen mi jogon méregeti a gyerekeimet tudtom nélkül bárki is, mi az, hogy saját gyerekemről nem kaphatok tájékoztatást arra vonatkozólag, milyen teszteket milyen eredménnyel teljesített, illetve mely területeken tapasztaltak nála bárminemű eltérést. Amikor megemlítettem, hogy szeretnék részt venni a felméréseken, szintén kőfalakba ütköztem. Valami olyasmivel érveltek, hogy ezek nem nyilvánosan zajló események.


Így eltelt úgy 3 év egyik, 3 év a másik kislányommal, hogy semmi konkrétumot nem tudtam, nem tudhattam meg róluk. Még arról sem informáltak, hogy miből van elmaradásuk, és miből jobbak az átlagnál / már amennyiben van ilyen terület /.
Megnyugtattak, szólnak ha nagy zűr van. Hát… szerencsére évek alatt egyszer sem szóltak. Úgy emlékszem van valami jogszabály, amely egyértelműen kimondja, hogy szülő beleegyezése, jelenléte nélkül semmiféle tesztet, semmi felmérést nem lehet elvégezni a gyermeken.
Ennek utána fogok járni, hogy más Anyukát azért ne lehessen ilyen könnyen kizárni a körből.


Azért írtam le saját tapasztalatom a témával kapcsolatban, mert az ilyen „anyuka nem lehet jelen, anyuka nem tudhatja meg, anyuka nem olvashatja el” hozzáállás nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek hiányosságaira csak későn, iskolába indulás előtt derül fény a szülő legnagyobb megdöbbenésére.
Elvéve a lehetőséget részben az időben történő teszt elvégzése, másrészt viszont a normál időben történő felzárkóztatás elől.


bottom